Beszéltem már az életem során jó néhány olyan emberrel, akinek a hitvallása, jövőtervei vagy inkább az ábrándjai pontosan megegyeztek az enyémmel. Mit mondjak sokszor nem volt ez jó érzés, ugyanis az lehet, hogy ezekkel az álmokkal teljesen azonosultam magam is, de valahogy azzal a személlyel aki kimondta ezeket a gondolatokat, azokkal nem. Olyan volt, mintha kontrasztban lennék saját magammal. Mintha kívűlről látnám saját magamat. Mivel az illetőkbe nem láttam bele azt, hogy realitása lenne annak amikről áradoznak, így tulajdonképpen magamról is ezt kellett hogy gondoljam, és ez volt a legfájóbb. Valami hasonló érzést képzelj el mikor pl. meghallod a hangod felvételről, vagy látod magad egy kamerán. Hirtelen szembesülsz azzal, hogy nem is vagy magadnak szimpatikus, ugyanakkor egyszerre látod a "láthatatlant, a belső értékeidet, és a külsőséget annak minden vélt vagy valós korlátjával.
Sokan ábrándozunk arról, hogy egyszer csak meggazdagszunk. Vannak jó ötleteink is hozzá, de valahogy a megvalósítás már hibádzik. Talán túl sokat töprengünk rajta cselekvés helyett...?
